Bécike, a Lokálhiró

 2012.01.09. 23:34

Adva van Bécike, aki saját magát téves önismerettel „Lokálhiró”-ként aposztrofálja. Ismerősei ezzel szemben agyhalottként aposztrofálják őt. Nem éjjeli mulatók hőse ő, mindössze egy gyermeklelkű illető, aki jó szándékával és buzgalmával rettegésben és xanaxos kábulatban tartja környezetét.
 
A jó szándék és buzgalom mindenféle helyi hőstett képében ölt testet, ezért Bécike cselekedeteitől zengeni szokott a környék, szűkebben az a háztömb, ahol bejelentés nélkül éli világát egy olyan lakásban, ahol az elkoszlott tapéta virágos motívumai már foltokban áldoznak lefelé a falról.
Ez azonban nem baj, mert Bécike, aki a modern művészetek híve, kitölti a foltok helyét pókemberes, szupermenes és gumimacis poszterekkel. Ruházkodásában a márkahűség szövetkezik a jó ízlés teljes hiányával, ám frizurája teszi igazán istenné: Bundesliga - stílus, ami elöl praktikus, hátul meg szép.
 
Barátai már több ízben javasolták neki – az idő múlásával egyre hangosabban és közel a tettlegességhez-, hogy szíveskedjék más jellegű rögeszmét kitalálni magának, mivel a világ és ezen belül a kerület megmentésére irányuló lépései nélkülözik a biztonság, az indokoltság és az ép elme minden vonását.
 
Ezzel nem szemben érik a véleménynyilvánítás materializálódása egy bazi balegyenes képében, melynek kivitelezésére pályázatot írtak ki. Sok a jelentkező. A kivitelező-jelöltek ötletes anyagokat nyújtottak be: többen pálcikaemberekkel rajzoltak képregényt a vágyott folyamatról, melynek során Bécikét tönkreverik. Volt, aki a csaját is beígérte, holott abban a hónapban dobtak ki sok százezer pénzet cici-modernizációra.
Bécike azonban közügy, ezt a nő is megértheti.
 
A legutóbbi „ackiója”(ahogy ő meghatározta) úgy kezdődött, hogy egyik hajnalban verítékben úszva, lihegve ébredt fel és amikor a neje (olyan, mint Columbo-é: még senki se látta, de már mindenki hallott róla) megkérdezte, hogy mi a francos baja van, üveges szemekkel lehelte, hogy ő mostantól(„nézd meg az órát, szivi”)azaz július hó 23-a 3.45 perctől médium és karbantartó.
 
Az történt, mint mondotta később a kórházban, hogy álmában a Delej Dzsinnje szólt hozzá a ködből és felszólította, hogy püffedt teste azonnal képződjön ki a nyoszolya melegéből és markolót ragadva szabadítsa meg a köztéri pilácsokat a röghöz kötöttségtől.
Bécike elhivatott és tiszteli a szellemvilágot, így haladéktalanul ment, hogy teljesítse a magasabb szférák akaratát.
 
3.45-kor markolót lopni nehéz, ám nem lehetetlen. Az égi őrültek is Bécike kezére játszottak, mivel épp a jelenés éjszakáján túrták fel az utat a szomszéd utcában, nyilván a dzsinnek. Hősünk snassznak érezte volna, ha csak úgy átsétál oda neglizsében, az nem gyó úgy.
 
Hohó! A városszéli derítő szomszédságában vendégszerepel a Buké és Fivérei vándorcirkusz. Bécike művelt ember, tehát elment az első előadásra, így tudta, hogy röpdös ott egy légtornász is. Milyen szép is volt a ruhája, zöld meg piros és csillogós és volt hozzá maszk is, és milyen fennkölt volt röpdösés közben! Azt meg kéne tanulni gyorsan, tíz perce van rá, mert a dzsinn azt mondta, hogy 4.20-ra ki kell döntenie tizenöt villanyoszlopot.
 
Kész volt a terv. Odalopózik a légtornász lakókocsijához, betör, leüti, ellopja, felveszi, repül, markol. Pite.
 
Eltepert a Babettával a cirkuszig és szívott egy mélyet a friss levegőből. Ezt máris megbánta, úgyhogy inhalálás helyett inkább megkezdte a lopózást.
Öt perc osonás után meg is találta a légtornász mobil fészkét. Odabent sötét, tehát a delikvens vagy alszik vagy nincs otthon. Bécike megörült, hogy minő szerencséje akadt, amikor belé hasított, hogy ez így csak ötven százalékos siker, mert szép a ruha, jól is fog állni, ám ki tanítja meg repülni?
 
Meg kell keresnie a légtornászt és megkérni, hogy azonnal mutassa meg, hogyan csapkodjon a karjaival meg minden. Ha ellenáll, majd hivatkozik a szellemekre.
Bécike megtalálta a légtornászt, épp a súlyemelő nővel cicázott, ezért nem örült a vendégnek. Letojván a szellemvilágot egy húsz kilós tárcsával hókon csapta a hőst.
Ez egyet jelentett az elutasítással. Nincs ruha, oda a haditerv, banyek van, mivel már négy óra.
 
Bécike azonban nem hátrált meg, mivel félt, hogy ha nem teljesíti a missziót, nem szólnak hozzá többé fentről és akkor hogy lesz ő médium és karbantartó.
Babettára fel. Eszébe jutott, hogy nagy hadvezérek szerint a meglepetés ereje mindig győzelemre vezet, tehát meglepi egy pajszerral a pasit, aki őrzi a markolót. Aggódott magáért, hogy a végén eluralkodik rajta az agresszió, de aztán megnyugodott, hogy ezt nem ő sugallta magának, hanem a hadvezérek.
 
A hadvezérek azonban nem sugalltak elég pontosan arra vonatkozólag, hogy mi a teendő, ha a meglepni való személy nem fog meglepődni, mivel épp az utcát nézi.
Bécike nem értette, hogy ez az anomália hogyan eshetett meg. Úgy esett meg, hogy az őr öt perccel azelőtt borzalmas pöfögésre és motorhörgésre riadt, amely sajnos Bécike és a Babetta közeledtét jelezte.
 
Rövid és férfias eszmecsere következett, amely alapján az őr Bécike igénylését a markoló rögtöni odakölcsönzésére nem érezte megalapozottnak, főleg, miután az őszinte hős vázolta a tervet a villanyoszlopok rögtelenítésére.
További makacskodás után eljött a nagy pillanat: markolás következett, Bécike zacsijáé.
Ez a molesztálás teljesen megdöbbentette őt és a döbbenet levezetésére a lefejelés technikáját jelölte ki.
Az őr azonban verekedős kisfiú lehetett, ütésálló fejjel és farkasos boxerrel. A farkas szépséges mintát varázsolt Bécike homloka közepére, ám a műélvezet későbbre maradt, mivel Bécike azon frissiben elájult.

A kórházban tért magához és mivel nem értette, hogy került oda, megkérte a dokikat, hogy vázolják neki ottani nyaralása okát. A sztori végén kikérte magának, hogy ilyen hazudós gyógyítókat küldtek rá, mert micsoda állat mesét akartak beadni neki.
Mivel láthatólag nem emlékezett a hősies vállalásra, nem engedték haza délután, hanem további megfigyelésre elhelyezték egy szép, madárkás freskókkal díszített szobában.
 
Amikor kiengedték, barátai és üzletfelei elhatározták, hogy megünneplik őt és Bécikére hagyták, hogy kiválassza az elhajlás helyét és módját. Tilos azonban karbantartani!
Lokálhiró Bécike úgy érezte, hogy röhejessé vált nimbuszát újra kell fényesíteni valami igazán férfias cselekedettel. Gondolkodott-néhanapján még ezt a megterhelő sportot is gyakorolta-, és kitalált valami tökös dolgot. Úgy indokolta meg választását, hogy fel kell fedeznie fájdalomtűrő képességének határait és ezt empirikus úton -vagyis kipróbálásos kísérlet keretében-óhajtja megvalósítani. Sok energiáját felemésztette, hogy ezt a hülye szót megtanulja, de úgy gondolta, hogy a sok paraszt haver felnéz majd rá, ha ezt meghallják.
 
Azt hallotta, hogy menő manapság a japán étterem. Na, kezdjük ott a bulit, pia előtt úgyis kell valami kaja. Nem volt ellenvetés, ezért felkeresték a Négy Már Nem Létező Évszakhoz címzett keleti etetőt.
Bécike gondolta, hogy itt kezdi a bizonyítást és kirendelt egy nagy adag wasabit.
Állítólag csípős, de a gyomra bírja az Erős Pistát, úgyhogy tuti a dolog, A galeri hümmögött, hogy óvatosan, mert nem picit csíp az a keleti találmány. Bécike röhögött, hogy milyen csirkék ezek itt körülötte és megkezdte az empíriát.
 
A következő pillanatban filozofikus hangulat járta át. Ráébredt, hogy szép dolog az empíria, de a hit se hülyeség, állítólag ez vezet az üdvösséghez. Most például állati üdvös lett volna, ha elhiszi ezeknek az aljas kreténeknek, akik most változatos testhelyzetekben fetrengenek a placcon a röhögéstől, hogy attól még férfi marad és nem gyíkpörkölt, ha nem lapátolja a pofájába BOBCAT-tel azt a gyilkos trutymót.
 
Most mi legyen? Kiköpni ciki, ha lenyeli, meghal. Válogatott, ízlelgette a lehetőségeket. Nyálashártya vagy mitök beültetés máris fix – majd valamelyik szenyagép nagy arcából fog hasítani, haha-, de a nyelőcsövét azért meg kéne menteni, mert mi lesz a törköllyel.
A szemecskéje, az az okos, már egy ideje gúvadni látszott, mivel nem mert levegőt venni, nehogy lemenjen a torkán az átkozott massza.
 
Amit Bécike nem tudott: az étterem személyzete pöpecül kiszúrja, ha valaki karambolozik a wasabival, tehát volt is rá gyógymódjuk. Ősi keleti fogás, otthon csak akkor alkalmazzuk, ha előzőleg a feng-shui szabályai szerint átrendeztük a nappalit.
A főpincnök Bécike mögé surrant és minden képzettségét latba vetve rettenetesen hátba vágta haldokló hősünket. A reflex működött, Bécike levegőt vett, majd nyelt, majd ordított. A pincér ezt a folyamatot már sokszor átélte, ezért kihasználva Bécike tátott száját teletöltötte a gégéjét 3,5%-os tejjel, amely ugye közömbösíti a marást.
 
A hős életében először került testi kapcsolatba azzal a” fehér, zsíros löttyel, amit valami csöcsös dög áraszt magából”- ez a tej romantikus meghatározása Bécike stílusában.
Az élmény sokkolta, sokkhatás alatt pedig az ember tesz olyan dolgokat, amik cizellált egyéniségétől távol állnak.
A pincér volt az a szerencsés, aki megkóstolhatta Bécike sokkos állapotát, amint az cizelláltan megkísérelte kiverni a fogait egy cseresznyevirágos kisplasztikával.
 
A barátok és üzletfelek úgy érezték, hogy eljött a könnyes búcsú ideje, mégpedig villám módra, mielőtt egy komplett yakuza balettcsapat kitetoválja őket nyolc napon túl gyógyuló mintákkal, melyek némelyike maradandó motívum is lehet.
 
Segítette az ügymenetet, hogy a pincér valamikor judo házibajnok volt a Fuji oldalában működő falucskájában, ezért viszonylag gyorsan túltette magán Bécikét. Kedvenc hősünk ugyanis átröppent a felszolgáló válla fölött, majd nyekkent egyet és elejtette a cseresznyevirágos kisplasztikát.
Miután szerencsésen összegereblyézték Bécikét, Mágnás Miskához illő borravaló kiutalása után örökre távoztak a helyszínről. Ezt a többi vendég lufikkal és málnaszörppel ünnepelte meg.
 
A pajtások behajtogatták Lokálhirót a zöldséges Merci hátsó ülésére, aztán elhajtottak vele - a kórházba. Az ügyeletes személyzet nagy ovációval fogadta őt, hiszen még ki sem hűlt az ágya a madárkás kórteremben és így legalább le sem kell húzni az ágyneműt.
 
A nagyjelenet azonban az volt, mikor a gipszelőből két méteres vigyorral előugrott a traumatológus főorvos és elkezdte begyűjteni mindenkitől a kétszáz forintosokat.
Ő nyerte ugyanis a fogadást, mely szerint Bécike még aznap visszatér hozzájuk.
Bécikében egy kisebb világ omlott össze, mikor azt kellett látnia, hogy tulajdon haverjai is a zsebükbe nyúlnak és finom szitkok kíséretében beszolgáltatják a fogadásra feltett összeget.
 
A vetélkedő abszolút győztesei a villanyoszlopok, akik mindenféle magasabb akarat ellenére továbbra is szolgasorban állanak, ám mielőtt aláírásgyűjtésbe kezdtek volna az amnesztiáért ráébredtek, hogy mégsem olyan szívás világítani az utcán. Máshoz nem is értenek, bár egyikük nagyon szeretne kertészkedni, de ebből legfeljebb annyi valósul meg, hogy napjában kétszer lepisili egy palotapincsi.
 
Mára tisztázták indentitásukat és megfogalmazták hitvallásukat is: olyanok vagyunk, mint Isten. Rajta kívül csak mi tudunk fényt csinálni.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://lokalhiro.blog.hu/api/trackback/id/tr13532928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása