A főzelék és a telefon

 2012.01.02. 10:38

 

Nemrég bizonyságot szereztem arról, hogy modern korunk vívmányai és a természet ajándékai igenis megférnek egymás mellett, sőt olykor kifejezetten vonzódnak is egymáshoz.

 

A megvilágosodás, mint a nőket általában, főzés közben ért, s a pillanat törtrésze alatt következett be. Midőn férjurammal - na legyünk emancipáltak, férjemmel- folytattam világmegváltó fecsejt(asszem, ecetvásárlásról szólt a dolog) a főzelék kritikus stádiumba jutott: muszáj volt kevergetni, különben feladja és lőttek az ebédnek.

 

E percben Samsung SGH ZV40 típusú mobiltelefonom úgy döntött, hogy az ő életében eljött a stagediving ideje (így hívják azt a különleges mozgásformát, melynek keretében élő koncertek idején az aktuális zajkeltést végző együttes énekese egy íves hoppanással és rajongói iránti mély bizalommal a tömegbe veti magát), csak éppen rossz befogadó közeget választott.

 

Konkrétan: a rosszéletű ketyere beugrott a fortyogó zöldbabfőzelékbe, én meg csak ámultam és néztem, ahogy formatervezett narancssárga őkelme szépen süllyed a maszatba.

 

Én e frigyet merőben feleslegesnek és elhamarkodottnak ítéltem, ezért jegeces szívvel és egy ökörnyi fakanállal elválasztottam egymástól a szerelmeseket.

Ezen aktust a telekommunikációs eszköz matriarchális felmenőinek szapora és nem behízelgő emlegetése keretezte, de végül győztem.

 

A tyilifon ott feküdt a fakanálon és totál beborították a babszemek és a maszat.

 

Tutira vettem, hogy közös életünk véget is ért és mehetek karácsony szent napján a szolgáltatóhoz cserebere készülékért. Lelki füleimmel hallottam, ahogy az eladó megérdeklődi, mi is történt ővele és merev arccal hallgatja a dióhéjban vázolt történetet, mely szerint a halál oka főzés közbeni fecsejből történt főzelékbe zuhanás.

 

Ezt szerettem volna elkerülni részint azért, hogy ne nézzen hülyének egy komplett márkabolt, részint azért, mert nem volt kedvem új telefonnal vacakolni, így aztán szétkaptam és letörölgettem róla a kulimászt, kb. olyan műgonddal, ahogy a régészek szokták a különösen sérülékeny leletet.

 

Úgy tűnt, hogy nem szenvedett harmadfokú égési sérülést a készülék, és ez szerencsére be is bizonyosodott, amikor sikerült bekapcsolnom és repesett az én szívem, mikor a kicsike kérte a PIN-kódot.

 

Szerencsére más következménye nem lett az afférnak, mint hogy a telefonnak azóta van egy enyhe fokhagymaszaga, és a főzelék sem állt neki SMS-eket küldözgetni a Randivonalra.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lokalhiro.blog.hu/api/trackback/id/tr683513215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása